|
|
|
...
Karok, csípők, gerincek, összefonódott combok,
ágyékok! Testem lelkem orgiája s szerelmem!
Rövid párzások s hosszú ölelések emléke.
Paul Verlaine : MILLE E TRE
... |
|
|
|
|
|
|
|
...
Csak halkan. Fogd kezem. Ülj le mellém ide,
ez órjás fa alá, melynek lombsátorában.
A hold cirógató fénye fehérlik lágyan,
Míg elfullad a szél végső lehellete.
Süsd le szemed. Csak ülj. Ne gondolj semmire.
Álmodj. Fürtünk bagoly súrolja a homályban..
Hadd fusson örvtelen, amerre vonja vágya,
az illanó gyönyör s a szív múló heve.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Paul Verlaine:
ŐSZI CHANSON
Ősz húrja zsong,
jajong, busong
a tájon,
s ont monoton
bút konokon
és fájón.
S én csüggeteg,
halvány beteg,
míg éjfél
kong, csak sirok,
s elém a sok
tűnt kéj kél.
Óh, múlni már,
ősz! hullni már,
eresszél!
Mint holt avart,
mit felkavart
a rossz... |
|
|
|
|
|
|
|
... "rákeresni"......de ha vki ismeri,lécciléccilécci.....írja le nekem
Reggel óta ezt "szavalgatom" (magamban)............
PAUL VERLAINE: ŐSZI CHANSON
Ősz húrja zsong,
jajong, busong
a tájon,
s ont monoton
bút konokon
és fájón.
S én csüggeteg,
halvány beteg,
mig éjfél... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Rózsának ajánlom... kerste ezt a verset.
Paul Verlaine (1844-1869)
Őszi chanson (1864)
***************************
Chanson d' automne (1864)
************************************ *
Ősz húrja zsong,
jajong, busong
a tájon,
s ont monoton
bút konokon
és fájón.
S én csüggeteg,
halvány beteg,
mí... |
|
|
|
|
|
|
|
... bércet
csend ül.
Halk lomb, alig érzed,
lendül:
sóhajt az éj.
Már búvik a berki madárka,
te is nem sokára
nyugoszol, ne félj.
*
Paul Verlaine
(1844-1896)
ŐSZI CHANSON
Ősz húrja zsong,
jajong, busong
a tájon,
s ont monoton
bút konokon
és fájón
S én csüggeteg,
halv... |
|
|
|
|
|
|
|
... vétségként tárgyalta. A bíró figyelmeztetéssel zárta le az ügyet, Vámos pedig megígérte a bírónak, hogy újévi ajándék gyanánt megfesti a bíró nejének arcképét.
Párizs nehéz évei: Verlaine-t letartóztatják, mert egy kávéházban, illetve a Cafe de Madrid teraszán, azt kiáltja: Éljen a köztársaság! Rimbaud is letartóztatásba került, mert noteszében a rendőrség érthetetlen fragmen... |
|
|
|
|
|
|
|
Érzelmes dialóg
Magányos, ódon parkban a havon
Két árny sétál az éjben, ballagón.
Szemük holt fény, ajkuk zenéje mély,
Alig hallatszik, hogy mit is beszél?
Magányos, ódon parkban a havon
Két árnyék révedez rég múltakon.
- Eszedbe jut-e még a mámorunk?
- Hogy gondolod, oly messze már a mult!
- Nevemre néha ne... |
|
|
|
|
|
|
|
Paul Verlaine - Holdfény
Különös táj a lelked: nagy csapat
álarcos vendég jár táncolva benne;
lantot vernek, de köntösük alatt
a bolond szív mintha szomoru lenne.
Dalolnak, s zeng az édes, enyhe moll:
életművészet! Ámor győztes üdve!
De nem hiszik, amit a száj dalol,
s a holdfény beleragyog énekükbe,
a szép s bús holdf... |
|
|
|
|
|
|
|
Paul Verlaine
Érzelmes párbeszéd
A vén parkban didereg a magány,
s két árnyék suhan át az éjszakán.
Ajkuk puha,szemükben semmi élet,
alig érteni,halkan mit beszélnek.
A vén parkban didereg a magány,
a multat idéz két boldogtalan árny.
-Gondolsz régi mámorunkra szerelmem?
-Mi köze hozzá?minek érdekeljen?... |
|
|
|
|
|
|
|
Paul Verlaine - Mondd csak
Mondd csak, de komolyan, ha majd halott leszek,
érzékeim, eszem s lelkem telítve véled,
s míg tart az örök éj, pupillámban a képed;
szívemben az egész gyöngéd s vad múlt - remek
végzet! - ó, szertelen életem óriási
élvezeteinek nagy netovábbja, mondd,
gondolsz-e néha rám, kinek egy gondja volt... |
|
|
|
|
|
|
|
... mohában.
Hadd szívjam virágkelyhed
szirmai közt a nedvet
vonagló, duzzadt ajkkal,
míg homlokod... |
|
|
|
|
|
|
|
... Paul VERLAINE, a francia szimbolista költészet legjelentősebb képviselőinek egyike, szerényen, nyomorúságban élt és rengeteget ivott. Ha éppen volt valami pénzecskéje, tizennyolc garasért ebédelt egy szerény kis kocsmában.
Egy ízben ahogy az asztalnál eszeget, belép egy jómódú és az irodalomban jártas idegen, akinek a kísérője gyorsan megsúgta, hogy a kopott, viharvert... |
|
|
|
|
|
|
|
Paul Verlaine
A reggel langyos és arany fényében úszva
A reggel langyos és arany fényében úszva,
harmattól nedvesen ragyog a rozs s a búza,
s még őrzi az azúr az éj hűs illatát.
Kószálni indulok most céltalan: tovább
a part mentén, ahol rőt gyom virít, szegényes,
a pázsitos uton, melyet éger szegélyez.
Szél leng. Nagynéha jő csak ... |
|
|
|
|
|
|
|
Paul Verlaine: Őszi chanson
Ősz húrja zsong,
jajong, busong
a tájon,
s ont monoton
bút konokon
és fájón.
S én csüggeteg,
halvány beteg,
míg éjfél
kong, csak sirok,
s elém a sok
tűnt kéj kél.
Óh, m... |
|
|
|
|
|
|
|
Paul Verlaine: Őszi chanson
Messze szálló
bús gitárszó
hangja zeng,
peng a zord ősz
gyászos és bősz
hangszere.
Én félhalott
árnyék vagyok
s csak nézem,
elém hogy száll
elmúlt sok száz
emlékem.
Felkél a nap
és elragad
az éjjel,... |
|
|
|
|
|
|
|
Paul Verlaine:
Őszi chanson
Ősz húrja zsong,
Jajong, busong
A tájon,
S ont monoton
Bút konokon
És fájón.
S én csüggeteg,
Halvány beteg,
Míg éjfél
Kong, csak sírok,
S elém a sok
Tűnt kéj kél.
Óh, múlni már,
Ősz! Hullni már
Eresszél!
Mint holt avart,
Mit felkavart
A... |
|
|
|
|
|